Zac Efron nagykönyve [antikvár]

Részlet: "Mielőtt felkavarta volna Hollywoodot a színészi képességeivel és szívdöglesztő mosolyával, Zacnek idilli gyermekkora volt, amit gördeszkázással töltött szülővárosának, Arroyo Grandénak napsütötte utcáin. A szomszédok gyakran láthatták a vidám srácot, amint elsuhan a házuk előtt, hóna alatt könyvekkel, a suli felé. Zac szülei fizikai dolgozók voltak, akik munkahelyükön, az Arroyo Grande-i villamosműnél találkoztak a nyolcvanas évek elején. Zac otthoni élete jórészt tanulásból állt, illetve a négy évvel fiatalabb öccsével, Dylannel csibészkedett. A családban Zac a művészlélek, Dylan pedig lelkes sportoló. Dylan mindig is a pajkosabbik gyerek volt Efronéknál, aki imádta átverni a bátyját. Zac így emlékszik vissza: „egyszer Dylan megkért, hogy nyúljak be egy sötét, rémisztő lyukba, merthogy »véletlenül« beleejtette a golflabdáját. Amikor benyúltam, elkezdett torkaszakadtából kiabálni: »kígyóóó, kígyóóóóó!« Azt hittem, ott halok meg. De ő jót röhögött!" Zac galaktikus sikere ellenére még mindig nagyon közel áll Dylanhez, aki rendszeresen emlékezteti őt arra, hogy még mindig nagyon fiatal és hogy ne hagyja, hogy magával ragadja őt a szeszélyes hollywoodi forgószél. Zac szerint kettejük kapcsolata teljesen normális maradt. „Ahogy apu mondja, imádok lemenni az ő szintjére. Tesók vagyunk. Hülyéskedünk és elkerülhetetlenül harcolunk is. Muszáj harcolnunk - ez a vérünkben van."