Zala György 150 [antikvár]

Köszöntő Kedves Olvasó! A művészet minden műfajában éltek olyan különleges képességű emberek, akik nemcsak egy korszakhoz kötődtek, hanem ők maguk határoztak meg egy egész korszakot. Zala György ilyen művész volt. A 19. század végének, a millennium időszakának meghatározója, egyik legismertebb és legkedveltebb szobrásza, aki akkoriban se alkotókedvből, se megrendelésekből nem fogyott ki, mesterségbeli tudása és széles körben ismert szenvedélyes munkakedve iskolát teremtett. Zala György nemcsak jó szobrász és nagy művész volt, hanem szimbólum is. Alkotásaiban összesűrűsödik egy új öntudatra ébredő Magyarország minden temperamentuma és romantikája, történelmünk szeretete, múltunk meghatározó személyiségeinek tisztelete. Zala György százötven éve született. Az idei jubileumi esztendő méltó tisztelgés az emléke előtt, hiszen minden ma élő nemzedékben újra és újra tudatosítanunk kell, mit köszönhetünk neki. Ha végigsétálunk a Hősök tere Millenniumi szoborcsoportja előtt, ha ellátogatunk Aradra, a tizenhárom vértanú emlékművéhez, akkor igenis tudnunk kell, hogy mindezt neki köszönhetjük. Egy művésznek, aki elmélyült munkával, komoly műgonddal formázta meg történelmünk nagy alakjait. Zala Györgyöt és életművét nem szabad magától értetődőnek vennünk, mert az ő alkotásai nemzeti kincsek, amelyekre újra és újra fel kell figyelnünk, szépségüket meg kell csodálnunk. Zala György egyszer azt írta: „Szeretem mindazt, ami klasszikus ( ) A reneszánszhoz érzem magam legközelebb." Figyelemre méltó egybeesés, hogy az ő jubileumát épp egy időben ünnepeljük a Reneszánsz Evvel. A reneszánsz megújulás. Fedezzük fel a megújulást Zala György művészetében is Hiller István oktatási és kulturális miniszter, az Emlékév fővédnöke