Zichy Mihály [antikvár]

Részlet a könyvből: A költő képzeletében él egy alak; szárnyas szellem, a kinek testetlen lénye nincs kötve a tér és idő rögéhez, s a kiben mégis a földi indulatok minden fajtái csatáznak. Szellem, a ki a mennynek hónából kivetve, nem talál befogadást a földi világban. Amott, a hol hona volna, száműzött; emitt, a hol uj hont lelhetne, idegen. Eltérő két világ választó űrében bolygó, társtalan szellem, a kit nagysága kárhoztat a társtalan magányosságra. »Igy jár - se czélja, se hona - soká a puszta végtelenben. « S ha pihenésre meg-megáll, tanyája hideg szirtorom, mely a menny és föld űrébe nyúlva, mennytől és földtől egyképpen idegen. És a szellem, nagyságának átkától gyászban, röghöz kötetlenségének, szabadságának nagy rabságában gyászos panaszra kel. »A szeszélyes sors hazámtól igen messze, és életem nagyobb részére számüzött«, - panaszolja Zichy Mihály egyik levelében. S a keserűség, mely e sorokból kiárad, mintha rokonná tenné a Zichy gyászát a Lermontov szellemének, »A démonnak« nagy gyászával, a melyet talán éppen e lelki rokonság révén szólaltatott meg olyan csodálatos, megragadó erővel a Zichy Mihály művészete.