Zichy Mihály [antikvár]

Zichy Mihály (1827-1906) a tekintélyes Zichy család köznemesi ágából származott. A Somogy megyei Zalán született, ahol a történelem különös kegyelméből ma is áll a hangulatos Zichy-kúria, a később hozzá épült műteremmel együtt. A világot járt festő is ide hozta haza Szentpétervárról családját, és legutóbb, a rendszerváltás után ide tért vissza Amerikából dédunokája, Csicsery-Rónay István. Az ő aktivitása napjainkban nagyban hozzájárul a régi bútorokkal, dísztárgyakkal, fegyverekkel, kuriózumokkal, hatalmas könyvtárral és a Magyar Nemzeti Galéria letétjeként nagyméretű képekkel berendezett Zichy Mihály Emlékmúzeum gazdagításához és népszerűsítéséhez. Zichy Mihály Zaláról, pontosabban a közeli Tabról először Veszprémbe, majd a pesti Piarista Gimnáziumba ment tanulni. Az 1840-es években Pesten a reformkor egyre mozgalmasabb időszakának lehetett tanúja (Bejijezetlen önarckép, 7. old.). Ekkor épült a Nemzeti Múzeum, s ekkor nyíltak az első képkiállítások is. Képzőművészeti akadémiánk még nem volt, így a fiatalember az olasz származású Marastoni Jakabnál szerezte meg elsö művészeti ismereteit. Ott sajátította el a precíz rajztudást és kapott ösztönzést a további festészeti tanulmányokra. 1843-ban, Bécsben - családja akaratából, mint megannyi más művészjelölt - először joghallgatónak iratkozott be, de a jogi tanulmányoknál jobban érdekelte a festés. A tradicionális bécsi akadémián ekkor több magyar is tanult. Zichy a legszabadabb szellemű mester, a sok vitát kiváltott Waldmüller magántanítványa volt. Az ő - a természet, a valóság közvetlen megfigyelésén alapuló - festői módszere megfelelt Zichynek, aki azonban nem követte a megszépített hétköznapi jelenetek, a vidám ünnepek megfestésében mesterét. A szorgalmas és hamar legjobbnak tekintett tanítvány élő modell után készült korai portréi realisztikusabbak, egyénibbek, mint mesterének alkotásai {A művész édesanyja - 8. old.). Zichy első életképei - mint az életkorok és családi állapotok ellentétére épülő A^^leí/étiy (11. old.) és még inkább a szerelmes énekét lanttal kísérő negédes Truhaáúr (13. old.) -inkább a bécsi szentimentális valóságábrázolás, az úgynevezett biedermeier körébe illeszkednek. A Trubadúr című képet divatos, középkori, nosztalgikus, mediterrán hangulata alapján 1846-ban, mesterével közös olaszországi útja során festhette. A hasonlóan historikus, építészeti keretbe zárt, szép táji háttérrel megfestett Apáca című képe (12. old.) Waldmüller Kolostorkapuban című életképéhez képest letisztultabb, klasszicizálóbb. Szinte hiheteden, hogy az ifjú tanítvány milyen korán érett művésszé. Képei hamar vevőre találtak a műkereskedelem és a bécsi Műegylet körében. E fontos intézmény vette meg tragikus hangvételű, bizarr és meghökkentő Haldokló lovag című művét. A jelent el-kendó'zó'en ismét a múltba helyezte a történetet, noha leírásából tudjuk, hogy a szegények kórházában tanulmányozott modell után készítette. Zichy - magyar sajátosságként - az ilyen megrázó, drámai jelenetekhez vonzódott. Fiatal korában nem az élet vidám oldalát, inkább a tragédiák megélését akarta megörökíteni. Legismertebb ilyen műve a meghalt kislányától elszakadni alig tudó anya mesterkélten patetikus megfogalmazása,