Zichy Mihály (rossz állapotú) [antikvár]

A költő képzeletében él egy alak: szárnyas szellem, a kinek testetlen lénye nincs kötve a tér és idő rögéhez, s a kiben mégis a földi indulatok minden fajtái csatáznak. Szellem, a ki a mennynek hónából kivetve, nem talál befogadást a földi világban. Amott, a hol hona volna, száműzött ; emitt, a hol új hont lelhetne, idegen. Eltérő két világ választó űrében bolygó, társtalan szellem, a kit nagysága kárhoztat a társtalan magányosságra. Igy jár - se czélja, se hona - soká a puszta végtelenben. S ha pihenésre meg-megáll, tanyája hideg szirt orom, mely a menny és föld űrébe nyúlva, mennytői és földtől egyképpen idegen. És a szellem, nagyságának átkától gyászban, röghöz kötetlenségének, szabadságának nagy rabságában gyászos panaszra kel. A szeszélyes sors hazámtól igen messze, és életem nagyobb részére száműzött- panaszolja Zichy Mihály egyik levelében. S a keserűség, mely e sorokból kiárad, mintha rokonná tenné a Zichy gyászát a Lermontov szellemének, A démonnak nagy gyászával, a melyet talán éppen e lelki rokonság révén szólaltatott meg olyan csodálatos, megragadó erővel a Zichy Mihály művészete.