Negyedszázad piros-fehérben [antikvár]

Védőborítója hiányzik. Táblái foltosak. Utolsó oldalain tollas jelölésekkel.
...Sanyi bácsi, a szertáros osztotta ki a jelentkezőnek a szerelést. Az izgatottan toporgó gyerekek szinte görcsösen szorították magukhoz az álmok álmát jelentő ütött-kopott szerelést. Már aki kapott. Lali nem - Hány éves vagy, szöszi? - kérdezte tőle gyanakvóan a zord szertáros. - 14 leszek - felelte az izgalomtól elcsukló hangon. - Fenét vagy te 14! Még hazudsz is! Fiam, gyere úgy két év múlva. Akkor esetleg kaphatsz focicsukát - zárta le a vitát a szerelések mindenható ura. És szégyen ide, szégyen oda, Lajos elkezdett borzasztóan bömbölni. Ezt már a "kőszívű" Sanyi bácsi sem állhatta. Fogott egy labdát a szertárból, s kijött vele az épület elé. - Na, ne bömbölj, te taknyos!... - vigasztalta a még mindig szipogó Lajost. - Gyere, kipróbállak. Ha tudsz valamit, esetleg még elgondolkodom... - Ezzel elindult a ház oldalát képező tűzfalhoz. Odaállt, s a 6-7 méterre álló, és még mindig szipogó Lali gyereknek gurította a labdát. - Na, én kigurítom, és te, mintha egy kapuban állnék, rúgd rá a labdát! - mondta bosszankodva a gyerek akaratosságán. A homokhoz és a formátlan rongylabdához szokott, korához képest jó nagyra nőtt lábfejéről azután ágyúként vágódtak a labdák az egyre csak ámuldozó, majd később a fejét idegesen kapkodó szertáros köré. A tűzfalon pedig szép csendben potyogni kezdett a vakolat... Így kezdődött Tichy Lajos labdarúgó pályafutása. Majd folytatásként csaknem negyedszázadon keresztül ontotta a gólokat piros-fehér színekben s a magyar válogatottban, ahol összesen 71 alkalommal húzta magára a címeres mezt. Labdarúgó pályafutása befejeztével pedig továbbra sem maradt hűtlen a focihoz, és természetesen szeretett egyesületéhez, a Bp. Honvédhoz: előbb a kispestiek ifjúsági, majd tartalékcsapatának az edzője lett, nemrég pedig a Bp. Honvéd NB I-es csapatának a megbízott vezető edzője lett. Hogyan lett az akaratos angyalföldi kisfiúból Európa-szerte rettegett gólgyáros? Erről szól a regény.