Nem hátráltam meg [antikvár]

Urunk színeváltozásáról nevezett Kinga nővér OCD (Büki Judit) naplójából 1973. augusztus 15-én, Budapesten született, sokgyermekes családban. Az ELTE matematika szakának elvégzése után 1998-ban belépett a Kármelbe. 2006-ban váratlanul kiderült, hogy a rák megtámadta szervezetét. Három éven át hősiesen küzdött a betegséggel. Halála előtt kilenc hónappal perjelnője kérésére naplót kezdett írni, amelyben beszél az élet értelmének kereséséről, hivatásáról, a Kármelről, a betegségről, a szenvedésről, a halállal való szembenézésről. 2009. augusztus 24-én a magyarszéki Mindenszentek Kármel kolostorában, édesanyja és szerzetes nővérei imádságos jelenlétében belépett Ura örömébe. Szüksége van-e Istennek a mi szenvedésünkre? Vagy meg tud tisztítani, fel tud magához emelni minket szenvedés nélkül is? Ő megteheti, hiszenmindenható, hiszen szenvedett és meghalt értünk! Ez nem elég? (...) Egyes emberek, köztük Elisabeth nővér is, az üdvösség művében vesz részt. Részt vállal Krisztus szenvedéséből. Valakiért, valakikért. Amikor Elisabeth nővér halálos ágya mellett álltunk, hirtelen szívenütött: Elisabeth nővér helyettem szenved, értem szenved! - És éreztem egy meghívást. (...) Mégis, mi volt ez a hívás? Mire mondtam igent? És miért volt fontos az elmúlt tíz év minden napján anélkül, hogy megfeledkezhettem volna róla? (...) Miért? Azt hiszem, már akkor tíz éve is, most meg talán még jobban azt gondolom: Vállaltam, hogy folytatom szenvedéseit. (...) Ő szenvedett értem, most én szenvedek, szenvedhetek valakiért vagy valakikért. Miért? Meddig? Hogyan? Isten titka. Nem tehettem mást, mint hogy igent mondjak az Ő hívására. Hiszen mindent föltettem erre, hogy Istent megnyerhessem és szeretetében maradhassak."