Prohászka Ottokár életének titka [antikvár]

A könyv Prohászka életszentségét mutatja be, mely a legfontosabb a boldoggáavatás számára. Ezen kívül tárgyalja azt a tényt, hogy Shvoy Lajos székesfehérvári püspök már 1942-ben megindította a boldoggáavatás mozgalmát, amit az akkori esztergomi bíboros leállított. Mindszenty bíborossal megpróbálták felújítani 1946-ban, de azt a kommunista diktatúra fojtotta el. Adriányi Gábor nemzetközi hírű egyháztörténész így ír a könyvről: "A katolikus Egyház az életszentségen az erények hősies gyakorlását érti. Nem kétséges, hogy Prohászka – amint e tanulmány is bizonyítja – a keresztény erényeket hősies fokon gyakorolta. Szeráfi szent volt. Prohászka egész életében kitűnt alázatával, felebaráti szeretetével. Szegénysége közmondásos volt. Imádságos lelkülete páratlan. Hősies erényeinek koronája, magasztos példája volt az engedelmesség. Amikor a legnagyobb áldozatot kellett hoznia, magát a Szentszék igazságtalan és a szabályokkal ellentétes ítéletének, az Index Kongregáció döntésének alávetnie, nem habozott azt alázattal és készséggel megtenni. Prohászka üstökös volt a magyar égen. Hogy rendkívüli egyénisége, életszentsége provokálta kora liberális egyházi és kicsinyes köreit is, érthető, mert hiszen ezeket ő saját fogyatékosságukra emlékeztette. A magyar katolikus Egyház – elsősorban a püspöki kar – mulasztása, hogy Prohászka, aki az ezer éves magyar kereszténység Pázmány után legnagyobb egyénisége, sőt akit életszentség hírében fölül is múlt, nincs az oltár magaslatára emelve. De hisszük, hogy eljön az idő, amikor „az álló vizek megmozdulnak” és a „napba öltözött ember” hivatalosan is azt a nevet viseli, amit életében és halálában kiérdemelt: a szentet."