Rados Jenő legendája [antikvár]

Különös szövegkönyvet vesz kezébe az olvasó. Dr. Rados Jenőről szól. A Műegyetem emlékezetes professzoráról, a műemlék-helyreállító építészről, a grafikusról, a zenészről. Régi diákjai szólalnak meg századik születésnapja alkalmából, olyanok, akik maguk is hírnevet kivívó professzorok, műemlék-helyreállító, tervező' vagy ipar szervező építészek, építészettörténeti szakírók, művészek vagy zenésztársak lettek. Rados Jenő halála után néhány hónappal a Magyar Tudományos Akadémia Építészettörténeti és Elméleti Bizottságában - amelynek kezdettől és mindvégig tagja volt - javasoltam és tervbe is vettük egy tudományos emlékülés megtartását. De "az évek szállnak, mint a percek", s a századik születésnap hirtelen közelségbe került. Zádor Anna professzor asszony véleményét méltányolva, az idő sürgetésétől is kényszerítve, az Építészmérnöki Kar vezetése arra az elhatározásra jutott, hogy a tudományos ülés megtartását kötelességünkként fenntartva, a születésnapra olyan kedves megemlékezés készüljön, amely szorosan kapcsolódik Rados Jenő, a tanár-egyéniség személyéhez oly módon, hogy volt tanítványai ne a tudóstárs, vagy pályatárs, hanem az öregdiák és tanítvány emlékein keresztül idézzék fel alakját. Ezért levélben kértük fel a címükkel hozzáférhető és a világ minden részébe szétszóródó munkatársak és tanítványok egész sorát a megemlékezésre. Ezekből az írásokból szerkesztette meg az egyik legkedvesebb tanítvány és utód, Hajnóczi Gyula professzor ezt a kötetet. A megemlékezők ábécé rendben követik egymást, de ezt az élet, illetve a halál egy esetben felbontotta. Zádor Anna professzor asszony minapi halála miatt, az ó megemlékezése került az élre, hiszen ez már az ó emlékének is szól.