És ha szólna hozzám az Úr! [antikvár]

„És ha szólna hozzám az Úr..." Ezt a mondatot egy 14 éves fiú írta a naplójába, akit Faustinónak hívtak. Vidám gyerek volt. Minden tetszett neki: szeretett futballozni, táborozni, a tengerben úszni, másokkal kirándulni, regényt olvasni, filmeket nézni... Mindezt ama felejthetetlen napig, amikor SZÓLT HOZZÁ AZ ÚR..., de nem szavak által, sőt látomása sem volt... De ettől a pillanattól kezdve Faustinó nekifogott az életszentség kalandjának. Hogy mit tett? Semmi különöset. „Miért is szeret engem mindenki?" - tette fel a kérdést Édesanyjának. - „Nem teszek én semmivel sem többet mint mások." Azonban megjegyezte: „Igazi kereszténynek kell lennem. Lassan le kell faragnom tökéletlenségeimet, hogy ezt elérjem. Nem könnyű dolog. Sőt, sokkal nehezebb, mint az ember gondolná. Anyám, segíts, hogy másik Krisztussá váljak." Faustinó szeretett volna marianista lenni, hogy életét az ifjúság evangelizációjának szentelje. Igyekezett is nagyon..., mintha valaki siettette volna... Túl korán, 16 éves korában, elragadta a Hodgkin betegség. De a naplóját ránk hagyta. Ennek a könyvnek ez lett a vezérfonala. Faustinó tanúságtétele abban áll, hogy bebizonyítja: igen rövid idő alatt el lehet jutni az életszentségig, csak minden erőnkből szeretni kell Istent és felebarátunkat. P. José Salaverri jelenleg a Mária Társaság (marianisták) Általános Főnöke. A Mária Társaság főleg tanítással foglalkozik és jelenleg 30 országban működik. P. Salaverri volt Faustinó lelkiatyja.