A nevető ötödik [antikvár]

Részlet a műből: Most felháborító szemtelenségre készülök. Becsúszom Mátrai Sándor elé. Megáll az eszem, hogy képes vagyok ekkora pimaszságra. A becsúszás - a modern labdarúgásnak ez az akrobatikus C-eleme - nálunk Mátrai Sándor szabadalma. Mint Mr. Gilette-nek az önborotvapenge. Nem mondom, hogy ő találta fel, de ő csiszolta, ő tökéletesítette, ő mutatta be a legszebben, sőt, a legeredményesebben. Szédítő rohammal, hatalmasat spárgázva, elképesztő távolságokat csúszva - és mindig halálpontosan. Jégen, korcsolyával egyszerűbb lett volna, de füvön, bőrszeges csukában - a mutatványok mutatványa. Ráadásul a tökély szintjén is rizikós. Jó, hogy a labdával - majd hirtelen a labda nélkül - száguldó ellenfél akkorát esik, mint egy télikabát, az rendben van. Hozzá tartozik az ügyhöz. Csakhogy a becsúszó sem kap nevetőgörcsöt. Nagy vágta, nagy spárga, ott feszültségek vannak kérem, ott húzódások, szakadások, repedések eshetnek, kérem. De kék foltok, véraláfutások okvetlenül.