A teniszbajnok [antikvár]

!yijánlás2018 őszén keresett fel szerzőtársai képviseletében Markó György e könyv ötletével. Az egész XX. századot átívelő kötet gondolata szervesen illeszkedik a Nemzeti Emlékezet Bizottsága küldetéséhez. Kitűnően megmutatja ugyanis, hogy miként vetett véget egy csapásra a szovjet megszállás a polgári világnak, és mit jelentett a kommunista diktatúra azok számára, akik pusztán habitusukkal is cáfolták a marxizmus tudományát".Egyetemi társadalomtörténet-professzorom, Kovács I. Gábor a két világháború közötti időszakot következetesen a polgári korszaknak" hívta. Jóllehet, a közkeletű nevén Horthy-rendszer vagy Horthy-korszak máig viták tárgya, egyvalami mégiscsak bizonyos: a polgárság szerves részét képezte az akkori berendezkedésnek. Sőt, ahogyan a könyvből is kiderül, sokkal több modernizációs tartalék rejlett abban a rendszerben, mint ahogyan azt a kommunista diktatúra idején hirdették. A polgári világot 1945-ben azonban nem a népi" világ követte. Hiába beszélt népi demokráciáról vagy népi hatalomról Rákosi, majd Kádár, a polgárság elpusztítása után megindult a magyar gazdatársadalom, a parasztság elleni hadjárat, amelyet téeszesítés néven ismert meg az ország. Talán a legszomorúbb, hogy ez a két kampány az ország polgárosodását egyszerre támadta meg alulról és felülről.Jelen sorok írójának nagyszülei és dédszülei közül szinte mindenki érintett volt a fenti két csonkítási folyamatban, amelyet ráadásul egy horizontális irányú amputálás is kiegészített: Trianon. Felmenőim közül volt, aki az otthoni tájakat - Kalotaszeget - veszítette el, mert az új államban lehetetlen helyzetbe került. Később volt, akinek Solton házát és földjét vették el, ráadásul még kuláklistára is tették. S volt, akit budapesti lakásából és fogtechnikai műhelyéből semmiztek ki. A magyar családok szinte mindegyikében vannak hasonló történetek, esetenként kiegészülve 1944 borzalmaival.