Klopp - Hadd szóljon! [antikvár]

1. A MEGLEPETÉS Glatten 1967 A Fekete-erdő nem fekete. Szigorúan véve még csak nem is erdő, ma már legalábbis semmiképpen sem az. Ezernyolcszáz évvel ezelőtt a félelmetes harcos alemannok hatoltak be elsőként az akkori ősvadonba, és elkezdték irtani az erdőt. Településeket építettek, legelőket kerítettek be. Később a Skóciából és Írországból érkező, hittel és fejszével egyaránt jól felfegyverkezett kelta misszionáriusok még náluk is mélyebbre hatoltak a vadon szívébe, végül egyként győzve le a Gonoszt és a természetet. Az egykori sötétség maradványai ma már csak gyermeki rémálmokhoz - és kakukkosórákhoz - szolgáltatnak alapanyagot. Az ország minden részéből, de még külföldről is érkeznek turisták Németországnak ebbe a délnyugati csücskébe, hogy a középhegység magaslatain tisztítsák meg tüdejüket és lelküket a városi levegő szeny-nyétől. A háború után a Fekete-erdő a szép, idilli kulisszát kereső filmesek kedvenc színhelye lett, ideális terep valódi vagy elképzelt klinikák számára. Olyan hely, ahol varázslatosan olvad össze a fantázia és a valóság. A világ itt, a Fekete-erdő északi részén fekvő bájos Glatten városkában még tökéletesen rendben van. A mézeskalácsra emlékeztető tetők alatt makulátlanul tiszta, fehér falú, faerkélyes házak simulnak a végtelen, zöld dombokba. - Mások a dombtetőre építik a házukat, hogy jól látsszék a pompájuk. A sváb viszont a domboldalba építi bele a házát, hogy ne láthassák a szomszédok, mekkora is valójában - magyarázza az egykori zöldpár-