Spéter Erzsébet barátnője voltam [antikvár]

Ezerkilencszázkilencven május 22. A Vidám Színpadon a Hölgyeim! Elég volt! című bohózat bemutatója. Állok a Révay utcában, várom a kollégáimat. Egyszer csak nagy tömörülést látok, megérkezett Spéter Erzsébet, akit azonnal körülfognak új és régi ismerősei. Én pedig ott téblábolok, nem tudom hogyan viselkedjek magammal és vele. Tűnjek el a büfébe? Vagy maradjak és forduljak el, mintha nem látnám? Vagy mosolyogva intsek felé? Aztán egyiket sem teszem. Beballagok és leülök a helyemre. Amikor aztán a szünetben egy kolléga azt mondja: "Te miért nem vagy az Erzsébet mellett? Neked ott a helyed!" - már alig figyelek a darabra. Egy új kérdés fogalmazódik bennem egyre hangosabban: tulajdonképpen mi is történt köztünk? Miért megyünk el így egymás mellett? Nem kéne ennek - legalább gondolatban - utánajárni? Hazaérve leülök az írógéphez, és utánajárok. Megpróbálom csak azért is elmesélni azt, ami elmesélhetetlen.