Sulyok Mária [antikvár]

Borítón kisebb sérülés, illetve kopások találhatók.
Nem állt szándékomban bevezetőt írni e könyvhöz. Úgy gondoltam, nem szól másról, mint amiről... nincs különösebb gond, nem kell felhívnom az olvasó figyelmét semmire. Aztán a kész írást többször is elolvasva s összehasonlítva más hasonló jellegű munkákkal, mégis úgy éreztem, szükség van e prológusra. Szükség van, mert az én írásom nem hasonlított tulajdonképpen egyik életrajzízű riportkönyvhöz sem. Nem sikerült úgy írnom, mint a többiek. Miért? Valószínű bennem van a hiba. Sulyok Mária nagyszerű, de meglehetősen nehéz partnernek bizonyult. Érdekesen, sokszínűen beszélt, beavatott élete titkaiba, s tanított, gondolkodni kényszerített minden kimondott és elhallgatott mondatával. Beszélgetéseinkben sohasem hagyta, hogy az utat kérdéseimmel én szabjam meg. Arról esett szó, amit ő jónak látott, s nekem nem volt erőm kényszeríteni másra. Nem is akartam. Nem kívülről, hanem belülről szerettem volna megismerni. Nem akartam megítélni, csak megmutatni, hogy milyen volt ott, akkor, velem. Nem azért, mintha élete legfontosabb eseménye a velem való beszélgetés lett volna, hanem azért, mert úgy gondoltam - gondolom ma is -, hogy jellemzi, pontosan körülrajzolja ót a beszélgetések és elhallgatások sora, s talán az a baráti viszony is, ami köztünk kialakult.