Szent-Gellért csanádi püspök-vértanú élete és művei [antikvár]

A ​SZENTEK TISZTELETÉBEN két napnak van kiemelt szerepe. Mindenekfelett annak a napnak, amikor a keresztény felfogás szerint Isten földi barátja, a szent, a Teremtő örökkévaló látásának örömébe lépett. A vértanúk esetében ez a vértanúságuk napja. Szent Gellért vértanúságának a napja az a nap – amikor hite igazsága mellett a legfőbb tanúságtételét megtette, amikor az életét adta érte –, a magyar hagyomány szerint az 1046. esztendő szeptemberének 24. napja volt. Gyászos nap ez a magyar történelemben, az első nyílt hazai keresztényüldözés tobzódásának a napja. A második kiemelt nap, az a nap – ebből több is lehet, mert egy-egy helyhez kötődik –, amelyen a szent ereklyéit, vagy annak részeit nyilvános tisztelet céljából korábbi őrzési helyükről újabb helyre viszik át. Szent Gellért vértanúságának színtere Magyarország egyik ritka ősiségű, bátran ezeresztendősnek mondható templomának, a pesti Boldogasszony, a mai Belvárosi Főplébánia templomának akkor még a szemben fekvő budai oldalra is átterjedő joghatósági területe – a tatárjárás korában még Kispestnek nevezett része –, a Kelenhegy, a mai Gellérthegy alja volt.