Szent Gellért emlékkönyv [antikvár]

Szeretettel köszöntöm Szent Gellert védőszentünk halálának 950. évében Egyházközségi Értesítőnk jubileumi számának, az Emlékkönyvnek olvasóit. Amikor anyaszentegyházunk 1083-ban István királyunkat, fiát Imrét és nevelőjét Gellért püspököt a példaadó szentek sorába emelte, nem hitte, hogy az ő mennyei dicsőségükhöz valamit hozzá is tehet. Évenként visszatérő ünnepük a szentek földi közösségének figyelmét akarja elfordítani a kikerülhetetlen földi gondoktól. A mindennapi megélhetései t vívott harc és sok munka, akaratunk ellenére elveszi erőnket, energiánkat és figyelmünket a legfontosabbról: hogy mindent Isten kegyelmének köszönhetünk. A mi szentjeink végtelen energiával sok-sok munkával vetették meg a történelmi Magyarország alapjait. Ha csak a szokásos mércével mérnénk, emberfeletti az a munka, amivel magyar népünket Szent István királyunk, Szent Gellért és egyházmegyéket alapító püspöktársai önmagukat és fáradságot nem kímélve bevezették népünket Európába. Bencés szerzetesek segítségével megteremtették a: iskolarendszert. Alig néhány évtized alatt minden tíz falu megépítette a saját templomát. Amikor Szent Gellért 1046-ban a vértanúság kegyelmében részesült, akkor több, mint harmincéves vágya teljesült. Adja meg a Jóisten, hogy az elmúlt ötven esztendő sok-sok ezer bátor hitvallója példája nyomán tovább épüljön az a közösség, amelyet a hívők alkotnak, az Egyház. Hisszük, hogy Szent Gellért vértanú és vértanútársai élete a következő ezer esztendőt is bevilágítja. Ezekkel a gondolatokkal adjuk kézbe Egyházközségünk tisztelgését legelső szentünk elölt. A magyarság évezredes tisztelete egyúttal a magyarság és kereszténység összetartozásának szép példája. Köszönet illeti mindazokat, akik írásukkal, munkájukkal hozzájárultak az ünneplés tartalmasabbá tételéhez.