Szent Maximilián Kolbe [antikvár]

Védőborító hiányzik.
II. János Pál pápa 1982. október 10-én szentté avatta Maximilián Kolbe lengyel minorita atyát. A Szent 1941. augusztusában, a felebaráti szeretet önkéntes áldozataként Auschwitzban halt mártírhalált. Egyesekben talán felmerül a kérdés: vannak még szentek? Felvilágosult, modern korunkban van még realitása, valós tartalma e szónak: szent? Miféle teljesítményt "jutalmaznak" ezzel a jelzővel a XX. században? Mindenki, akit csak egyszer is megérintett a halál lehelete, átélhette, milyen emberfeletti erőket képes felszabadítani bennünk az életösztön. A megsemmisülés fenyegetése micsoda elképesztő fizikai és intellektuális teljesítményeket tud létrehozni! Végtére is az ember számára az élet - a közgondolkodás szerint, a viszonylagos igazságok világában - a MINDEN. Ezért az életért, ezért a MINDEN-ért, tehát a halállal szemben - a közgondolkodás szerint, a viszonylagos igazságok világában - mindent szabad, minden megengedett. Ez a könyv - immár harmadik kiadásban, szentté avatása alkalmából - azt az embert mutatja be, aki visszájára fordította ezt az emberileg evidens gondolatot. A sors - a gondviselés, Isten - felajánlotta neki az életet; ő a halált választotta. Nem akarta kiügyeskedni a túlélést, nem fogadta el a vakszerencse döntését, mely megkímélte a fogoly-tizedeléstől, hanem önként vállalta az éhhalált. Egy fogolytársa, Franciszek Gajowniczek őrmester helyett, egy másik EMBER helyett, akiről csak annyit tudott, hogy családja van és nem akar meghalni, önként beállt a kivégzendők közé. Mert keresztényi mivoltát nem a közgondolkodás normái szerint élte meg. Mert lélekben átnőtt a viszonylagos igazságok világából az abszolút igazságok birodalmába. Mert önmagánál jobban szerette az EMBERT, azon mérce szerint, amelyet Jézus fogalmazott meg: "Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja testvéreiért." Ez a teljesítmény: a szentség, Szentnek lenni, szentté válni: "abszolút" teljesítmény. Az Egyház, érzékeny lélekkel reagálva a kegyelmi jelekre és a Szentlélek sugallatára, a keresztáldozat fényében ragyogó oltárának dicsőségébe emelte Szent Maximilián Kolbe alakját. Tanúságul és tanulságul minden időknek és minden nemzedéknek.