A makedón Nagy Sándor története [antikvár]

I-II. KÖNYV (Tartalmi összefoglaló) Curtius Rufus csonkán ránk maradt életrajzi művének III-X. könyve az i. e. 333. év tavaszának eseményeitől kezdve ismerteti Nagy Sándor történetét. A fentmaradt könyvek arányai és a műfaj hagyományai alapján feltehetően az elveszett első két könyv tárgyalta nemcsak az ifjú uralkodó hatalomra kerülését és hadjáratának első sikereit, hanem gyermekkorát és nevelkedését is. - Curtius elbeszélésének alaposabb megértése érdekében célszerű az előzmények vázlatos áttekintése. Nagy Sándor (i. e. 356-323) II. Philipposz makedón királynak és Olümpiasznak, Neoptolemosz épeiroszi király lányának gyermeke volt. Philipposz, Amüntasz fia, a makedón nagyhatalom megalapítója, 359-ben került uralomra. Energikus fellépéssel megszilárdította a központi hatalmat, a maga egyeduralmát céltudatosan, gátlástalan eszközökkel biztosította. Pénzreformot hajtott végre, s a korabeli görög haditechnika ismeretében átszervezte a makedón hadsereget. Az ország gazdasági erőinek és embertartalékainak értékesítésével félelmetes katonai erőt hozott létre. Gyors egymásutánban leverte északi és nyugati (illír) szomszédait, elfoglalta Thrákiát és Thesszáliát, a Khalkidiké-félszige-tet, majd kihasználva a poliszok viszályait, hanyatlását - nem fukarkodva az arannyal -, arisztokrata hívei támogatásával megvetette lábát a déli görög területeken is. 338-ban Khairóneiánál leverte a görög városok egyesült hadseregét, s - megtorlás helyett - makedón-görög szövetséget hozott létre a perzsák elleni bosszúhadjárat jelszavával. A korinthoszi gyűlés (i. e. 337) természetesen őt bízta meg a hadak vezetésével.