Antall József közelről [antikvár]

Prológus Amikor e könyv megírásához készülődve gyűjteni kezdtem az anyagokat, olvasgattam Antall Józseffel kapcsolatos korábbi írásaimat, végignéztem a vele készült archív videókat, azon vettem észre magam, hogy esténként, elalvás előtt Nagy László versének utolsó sorai zakatolnak a fejemben. Azok, ahol a kérdések után nem kérdőjelet, hanem felkiáltójelet tett a költő: „Létem ha végleg lemerült, / ki rettenti a keselyűt! / S ki viszi át fogában tartva / a Szerelmet a túlsó partra!" Egy idő után rádöbbentem, hogy ez nem véletlen. Hiszen Antall József átvitte. Átvitte az országot a túlsó partra. Mielőtt még léte végleg lemerült volna. Ám a keselyűk továbbra is itt köröznek felettünk. S ő már nem rettentheti őket. De immár véglegesen lehorgonyoztunk a túlsó parton. Hiszem, hogy nincs többé visszaút. És mások mellett ezt elsősorban neki köszönhetjük. Elfogult lennék? Bizonyára. Mint mindenki, aki közelről ismerhette őt. De külföldi kortársai, a legnagyobbak is egyenrangú félként tekintettek rá, s ma már egykori ellenfelei is elismerik érdemeit. A hozzá közel állók azonban sokkal többet megtudhattak róla. Ezt szeretném megosztani mindenkivel. Mert most, amikor már hosszabb ideje lesújtó az emberek véleménye a közélet szerep- 11