Árpádházi Mária nápolyi királyné és magyar szentjeinek története [antikvár]

Egy magyar orvosnő itáliai turistaútjain olasz templomok Szent László ábrázolásaira bukkant. A helyszínen nem is mindig tudták, hogy az ábrázolt személy Szent László, vagy valamelyik magyar szent. Tizenöt éven át nyomozott, kutatott, tanulmányozta a szakirodalmat. Kutatásainak részeredményeit imitt-amott publikálnia is sikerült. Most ebben a kötetben összefoglalja fáradságot nem kímélő munkálkodásának eredményeit. Kiderül, hogy Mária nápolyi Anjou királyné, V. István királyunk Itáliába férjhez adott leánya egy életen át hódolt az Árpád-házi magyar szentek emlékének, ő adta a megbízásokat festőknek és művészeknek. Lukács Márta e könyvét olvasva úgy tűnik, akadhat még jó néhány eldugott kápolna, sőt kódexlap, amelyeket Mária királyné megrendelésére készítettek és magyar vonatkozásúak. Nemcsak a magyar művészettörténet, hanem általában történettudományunk is gazdagodott Lukács Márta kutatásainak eredményeivel. Akár vaskos monográfiát is írhatott volna a szerző, Mária királyné és általában a hazánkban éppen Mária buzgalmából meggyökeresedett Anjouk : unokája Károly és dédunokája Nagy Lajos francia-olasz kapcsolatairól. Nyilván Nagy Lajos sem véletlenül nevezte leányát, Mária magyar királyt (rex és nem regina!) Máriának, mint ahogyan Lajos is, V. István leánya másik leszármazottja Toulousi Szent Lajosnak (és nem a francia IX. Lajos királynak!) tiszteletére kapta nevét. Nem bonyolódhatunk a XIV. század elejének nehezen kibogozható eseménysorába, annyi azonban bizonyos, hiszen ezt egy korabeli francia szerző le is írta: Franciaország Magyarország felé óhajtott terjeszkedni, gátat vetve a német császári törekvéseknek. (Lásd: a szultán és I. Ferenc katonai szövetségét a XVI. században!) V. István leánya ezt kiváló érzékkel használta ki, hogy unokáját a magyar trónra segítse. Jól tette, mert ily módon - ha leányágon is - de folytatódott az Árpád-ház uralma... A magyar nemzet, - az évtizedekig tartó hatalmi viszályok után - helyesen döntött, hogy a trónért vetélkedő három Árpád-házi unoka (Ottó, Vencel, Károly) közül Károly fejét illette végül is a Szent Korona.