Az élő Árpádok [antikvár]

Az ismeretterjesztő történeti írásokban és a politikai köznyelvben általánosnak tekinthető az a szófűzés, amely a magyar államalapítást Szent István királyunk személyével kapcsolja össze. Azt a benyomást keltve, mintha a kiváló uralkodó egyetlen célirányos cselekedettel, s előzmények nélkül, úgymond "bevezette" volna az államot népének szállásterületén. Holott a magyar állam ismérveinek kialakulása mintegy két évszázados folyamatra tekinthet vissza. A rokontörzseknek már az állam felé mutató első szövetsége nélkül nem kerülhetett volna sor a honfoglalásra, mert ez a félmilliós embertömeget és milliós nagyságrendű állatállományt mesterien mozgató hadműveleti és logisztikai vállalkozás semmi esetre sem nélkülözhette a vezéri akaraton és egységes irányításon nyugvó cselekvést. Az állam első és legfontosabb ismérve, a részakaratok és cselekvések fölé magasodó központi akarat tehát kialakult, amely a honfoglaló társadalom egészéből kiváló fegyveres közhatalom kényszere révén, kötelező cselekvési pályákat jelölt ki a törzsi-nemzetségi szervezet számára. Ez azonban csak akkor válik majd állammá, amikor István király megtöri az új öröklési rend ellen lázadókat, és az általa szervezett közhatalom hatalmi túlsúlyt képez a már körvonalazódó országterületen, a törzsi hatalmi központokkal szemben.