Balszerencse, semmi más? [antikvár]

BEVEZETÉS .az ész, vitézség, semmi szerencse nélkül. Csak jó szerencsét adjon hát az Isten, semmi többet nem kell kívánnunk; ebben értésünk, értelmünk, vitézségünk, hírünk-nevünk ebben foglaltatik" - írta A vitéz hadnagyban Zrínyi Miklós, és tudvalévőleg ebből a gondolatból formálta jelmondatát is: sors bona, nihil aliud (jó szerencse, semmi más). A XVII. században élt kiváló költő és hadvezér, akinek elméleti munkásságát is számon tartja a hadtörténetírás, mindezzel a hadvezéri hivatás közismerten súlyos tehertételére utalt: arra tudnüllik, hogy kevés életpálya ró művelőjére ily nagyfokú felelősséget, végletesen kitéve őt egyúttal a szerencse vak játékának, amelynek alakulása dönti el, siker vagy bukás jut-e számára osztályrészül. Nem elegendő tehát a tehetség és a rátermettség, a szakmai tudás és a tapasztalat: a parancsnok előmenetelének alakulása gyakorta Fortuna kezében van. Az elmaradt siker pedig kudarccal ér fel.A szigetvári hős dédunokájának mottójával felesel annak a könyvnek a címe, melyet az Olvasó most a kezében tart. Balszerencse, semmi más?" - ez áll a borítón, s akár ez is lehetett volna a jelmondata Tersztyánszky Károly tábornoknak, akinek életét és pályafutását a következő oldalakon igyekszem bemutatni. Zrínyi nevezetes mondatának megcsavarása talán nem hat szentségtörésnek: Tersztyánszky természetesen sohasem írt le effélét, hátramaradt leveleinek tanúsága szerint azonban meg volt győződve arról, hogy csupán a balszerencse - mely hol a vak véletlen, hol rosszakaróinak intrikái formájában avatkozott bele karrierje alakulásába - akadályozta meg őt a tehetségéhez valóban méltó sikerek és dicsőség elérésében. Mindez lehetne csupán a túlfejlett becsvágy és a realitás folytonos ütközéséből fakadó szubjektív, torz világlátás kifejeződése. Érdekes módon azonban a tábornok felfogását mások is osztani vélték. Nem akárki, hanem a XX. századi osztrák hadtörténetírás talán legnagyobb alakja, Rudolf Kiszling adta egy, Tersztyánszky életéről írott újságcikkének az Ein Heerführer ohne Glück címet. Valóban, a tábornok pályafutása bővelkedett olyan sorsdöntő fordulatokban, melyek szinte kivétel nélkül balul ütöttek ki a számára, noha szerencsés esetben magas beosztást, esetleg világraszóló hadisikert hozhattak volna. A folytonos szerencsehiány" volt e karrier meghatározó motívuma, s ez volt az oka, amiért Tersztyánszky elégedetlen és csalódott emberként fejezte be életét. Ezért volt Kiszling szerint szerencse nélküli", azaz magyarul balszerencsés (hiszen a mi7