Báthory István király [antikvár]

Somlyai Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király születésének négyszázadik évfordulójáról két nagy múltú nemzet - a magyar és lengyel - nemrég (1933 őszén) emlékezett meg. E megemlékezések múló ünnepségekben és alkalmi felolvasásokban merültek ki. A nevezetes esemény termelt ugyan néhány kisebb-nagyobb munkát, de a nagy uralkodónak a történetírás mai követelményei szerint írt, alapos kutatásokon nyugvó életrajza mind a mai napig sincsen egyik nemzet irodalmában sem. Sőt sehol, semmi nyelven. Nem szült ilyet halála 350-ik évfordulójának alkalma sem, mely - sivár, anyagias világunkban - rajtunk kívül senkinek eszébe nem jutott s így semmi irodalmi megnyilvánulást nem váltott ki. Pedig Báthory István király kétségkívül legkiválóbb uralkodója és hadvezére korának. Ezt nagy ellenfelei, a muszkák sorából kikerült katonai írók is elismerték. Sajátos viszonyaink között mégis alig tudunk róla, pedig az oroszok ellen 1579-81 közt viselt hadjáratai részleteit katonaiskolákban egy sorban kellene előadni egy Hunyadi, Wallenstein, XII. Károly svéd király, Savoyai Jenő, Napoleon vagy Hindenburg hadi taktikájával! A Báthory Istvánnal foglalkozó irodalomban első kísérletnek tekinthetjük Zschokke Henrik 1796-ban németül írt regényes történeti rajzát. Ez egy tévedésektől hemzsegő és naivitásokkal teli elfeledt munka. Ám párbeszédei nagyjában sikerültek s az egyik igen találóan tükrözi vissza a lengyelek felfogását a királyválasztás ügyében. Zschokke művét húsz esztendő múlva Czövek István ültette át magyarra szolgai módon, a szerző nevének említése nélkül. Ezt követte 1823-ban az Albertrandi-Onacewicz-féle lengyel munka, amely már okleveles anyagot is használt. Ennél kisebb, de rendszeresebb Zakrzewski Vince krakói tanár Báthory-életrajza, amely halálának háromszázados évfordulóján jelent meg, 1886-ban. A kis munka azonban se nem kimerítő, se nem eléggé átfogó.