Bővebb ismertető
Shaksperenek ez egyik legremekebb alkotása a nagy drámaíró életének utolsó szakából való, abból, a melyben négy legszebb művét alkotta meg: Hamlet-et, Othello-t, Lear király-t, Macbeth-et. Valószinüleg 1608 és 1610 közt irta, forrásul Plutarchost használva, a melyet Thomas North kitünő angol fordításából (Lives of the noble Grecians and Romans) ismert. Ez a fordítás 1579-ben jelent meg és nyelvi tekintetben oly kiváló, hogy Shakspere sok helyütt még a szavaihoz is ragaszkodott, pl. a IV. felvonás 8. jelenetében. (Coriolanus beszéde Aufidius-hoz). Hogy mit tartott meg a nagy angol költő e forrásból és mit vetett el belőle, azt kiki könnyen megállapíthatja, ha elolvassa a két munkát. Ez egybevetés rendkivül tanulságos is, mert alig van valami, a miből oly jól meg lehet érteni Shakspere alkotó erejét, mint az összehasonlításból, a mely lépten-nyomon megmutatja nekünk, hogy a legszárazabb adatból is mit tud teremteni a lángelme. A dráma technikájának törvényeibe is mély bepillantást engedhet a két munka párhuzamos olvasása: láthatjuk, hogyan osztotta be a költő anyagát, hogyan készítette elő nagy jeleneteit, hogy fokozta a tragoedia hatását stb.