Csendes ulti [antikvár]

Bevezető könyv születésének - vagy fogantatásának? - a története valóban az, amit KAS mostanában olyan gyakran elmesél. B. L.-éknél voltunk egy nagyobb társasággal, Károly említette KAS-nak, hogy olvasta egy publicisztikámat, milyen kár, hogy eddig sohasem beszélgettünk, még nagyobb, hogy már nem is fogunk. Pár perccel az érkezésem után KAS a szokott vehemenciájával kirángatott egy beszélgető csoportból, mondván, egy perc halasztást sem tűr a mondandója: - Ildikó, mi lenne, ha leülnétek Karcsival egy asztal két oldalán, rögzítenénk a beszélgetéseteket, amiből majd közösen könyvet csináltok? Az én azonnali és örömteli beleegyező válaszom valahogy így szólt: - Hát ez olyan, mintha újra megkérték volna a kezemet, ami ebben az életkorban akkor is nagy szó, ha ezúttal kiadói és politikai szándékú volt a lánykérés." * * * Néhány nappal a fenti történetet követően ültünk le először, majd még kilenc alkalommal, hárman. Ok - Herényi és Lendvai - egymással szemben az asztal két oldalán - ahogy korában is szokták volt -, én kívül, de mégis közöttük. Nem tíz ülést terveztünk, lényegesen kevesebbet, ennyi lett belőle. A „formába öntés" során, sőt már a beszélgetések alatt, több elképzelés, tervezete merült fel a végleges változatnak. Sokat beszéltünk