Edvard Benes [antikvár]

Részlet:Egy politikai pályafutás ellentmondásaiKönyvünk hőse, Eduárd Benes, az 1918-1948 közötti viharos évtizedek csehszlovák kül- és belpolitikájának egyik irányítója, kétségkívül ellentmondásos szerepet töltött be a közép-európai történelem két világháború által meghatározott válságos periódusában. Vannak, akik politikai pályájának legfőbb ellentmondását abban látják, hogy - jóllehet Benest hagyományosan T. G. Masaryk leghűségesebb segítőjeként és tanítványaként szokás emlegetni - kül- és belpolitikai tevékenységét, döntéseit egészen más eszmék, Masarykétól sok tekintetben eltérő különböző elképzelések, törekvések befolyásolták, uralták. A kettőjük közt meglévő alkati, magatartásbeli és intellektuális-morális különbségek már a csehszlovák államalapítás kritikus szakaszában, a párizsi békekonferencia működésének első félévében is megmutatkoztak. Az akkori kapcsolatuk dokumentumait közreadó munka' tanúsága alapján Masaryk sokkal inkább az új állam külső és belső konszolidációjára törekedett. Benes viszont az Osztrák-Magyar Monarchia háborús összeroppanása és felbomlása nyomán előállt hatalmi vákuum révén kínálkozó páratlan helyzet maradéktalan kiaknázását tekintette legfontosabb céljának.Amikor Benes 1919. február 5-én a békekonferencián közel negyedfél órán át érvelt a Tízek Tanácsa előtt a csehszlovák területi követelések elfogadtatása érdeké-