Együtt a forradalomban/Együtt a száműzetésben [antikvár]

Az emlékirat az irodalom egyik legnépszerűbb műfaja. Szeretünk tudni mások bizalmas ügyeiről, és arról, hogy birkóztak meg nehézségeikkel, amelyek mindannyiunk közös problémái, hogyan viselték sorsukat, a modern élet egyre bonyolultabb, egyre szövevényesebb terheit. Nagy vigasz felfedezni sikerük vagy kudarcuk okait, felismerni saját problémáinkat a mások életében, s felfedezni benne az örök emberit. Ugyanakkor minden emberben van valami, a maga nemében teljesen egyedülálló, személyes, ami csak vele történhet meg, mással nem. S az emlékiratnak felszínre kell hoznia ezt a különlegességet. Mert az egyedi ábrázolásával jutunk el az általánoshoz. Ha feltárjuk a valóban egyéni vonásokat, túllépünk a megszokotton. Mindenkinek, még a legjelentéktelenebb embernek az élete is feljegyzésre érdemes, ha becsületesen történik, anélkül, hogy az illető érdekesebbnek, jobbnak vagy rosszabbnak tüntetné fel magát, mint amilyen.