Erzsébet királyné [antikvár]

Ez az életrajz egy olyan asszonyról szól, aki nem volt hajlandó rangjához illőn viselkedni. Büszkén és sikeresen akarta megvalósítani önmagát, holott az "önmegvalósítás" jelszavát csak a XX. század nőmozgalmai tűzték zászlajukra. Nem játszotta el a hagyományos szerepeket, amelyeket a környezete osztott rá: nem akart sem odaadó hitves lenni, sem családanya, sem egy óriásbirodlaom legelső asszonya. Személyes jogaira hivatkozott, és ezeket a jogokat ki is harcolta magának. Ez az "önmegvalósítás" azonban egyáltalán nem tette boldoggá; élete ezért tragikus, nem pedig a legszűkebb családjában megesett sorozatos tragédiák miatt, hiszen azokat nagy részben az ő hajthatatlansága idézte elő.