Európa királyi házai [antikvár]

Bármilyen meglepő, de amikor II. Erzsébet királynő vasárnap délelőtt 11-kor megérkezik a lovas testőrség díszterére, hogy a június elején szokásos zászlós dísszemle alkalmából fogadja születésnapi üdvözletét testőrségétől, akor nem csupán az angol televíziónézők ülnek a képernyő előtt. A nézettségi mutatók magasba szöknek Németországban is, pedig ez az ország 1918-ban pontot tett monarchikus múltjára, amikor II. Vilmos elhagyta főhadiszállását, és hollandiai száműzetésbe vonult. Londoni tudósító koromban átéltem azt, hogy szerkesztőim, akik már szilárd köztársasági meggyőződésben nőttek föl, szinte a kezemből tépték ki a királyi házról szóló írásokat. Így számos cikkem jelent meg például a "Queen Mum" 80. születésnapjáról (a britek szeretetük jeleként így nevezik az anyakirálynőt), a trónörökös újabb küszöbönálló eljegyzését találgató híresztelésekről, végül pedig a pletykákat lezáró esküvőről, Károly herceg és Lady Diana Spencer egybekeléséről, mely 1981. július 29-én történt a Szent Pál-székesegyházban. A hercegi esküvő akkoriban az egész világon mindenütt a legnézetebb televíziós műsor volt. Amikor az ifjú pár 1985 tavaszán Olaszországba látogatott, az újságokban hemzsegtek a felsőfokú jelzők "elegantissimi, belissimi, bravissimi". "Diadalmenetről" zengedeztek, "Olaszország királyi elragadtatásban"élt. Egy riporter szárazon megjegyezte: "Ha így megy tovább, akkor ez a látogatás bekerül a tömeghisztéria történetébe." Amerikában ugyancsak lázas rajongást váltott ki az emberekből Lady Di és Károly herceg novemberi washingtoni látogatása. Reaganék mintegy 80 vendéget hívtak meg a Fehér Házba tiszteletükre. Az újságok azt írták, hogy az úgynevezett jó társaság sok tagja hirtelen ismeretlen céllal elutazott, csak hogy ne kelljen bevallania, nem kapott meghívást az év eseményére.