Fegyver alatt [antikvár]

Bevezető ¦fi. A magyar irodalom múltszázadi történetében hiába keressük Wass Pál nevét. Kilenckötetes naplója mindmáig kéziratban maradt, írója pedig egy letűnt kor ismeretlen katonájaként halt meg. Ha nem is kiemelkedő személyiség, de nyitottszemü, húsból-vérből való fia a nagy átalakulás felé hömpölygő kornak, s a nagy idők hullámai — szinte anélkül hogy ő felmérné — sodorják őt is magukkal. Életpályája átfogja a modern Erdély és Közép-Európa vajúdásának lomhán mozgó és sok megpróbáltatással járó évtizedeit. Két évvel azután született, hogy a Martinovics vezette köztársasági mozgalom mártírjainak feje porbahullott a budai Vérmezőn, és abban az esztendőben halt meg, mikor az önkényuralom végét jelezve megbukott Bach Sándor, a teljhatalmú osztrák miniszter. A csillogó egyenruháktól elvakított polgárgyermek még a feudális díszletekkel teli világban akarja megfutni pályáját — és életét a kapitalizálódó Erdély proletárjaival egy szinten fejezi be. E változatos életpálya élményeit és keserű tanulságait vetette papírra maga és utódai számára naplójában. Érdemes hát leverni a port az évszázada lappangó kéziratkötetekről s felidézni az erdélyi múlt e mostoha sorsú, hűséges tanúját. Rokonszenves emberi alakját és eseményekben olyan gazdag élettörténetét elsősorban naplójának katonásan pedáns sorai és a levéltárak sárguló lapjai alapján rekonstruálhatjuk. Tiszaeszláron született 1797. március 26-án. Édesapja, id. Wass Pál, a köznemességnek abból az elszegényedett, csekélyvagyonú rétegéből származott, amely hivatalt, állást vállalva, a városi életformát választotta. Egy ideig uradalmi tisztviselő, 1800-tól kezdve pedig Ko-