Fejezetek a vallomásokból [antikvár]

Heródes nem rettegett jobban a Gyermektől, mint a Habsburg-házi I. Lipót és udvara I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona fiától, az 1676. március 27-én született II. Rákóczi Ferenctől. A feudalizmus korában az átöröklés és származás kérdéseivel foglalkozó tudományok egyik őse, a genealógia igencsak divatozott, s éppen a fennálló társadalom hierarchikus rendjének biztosítása érdekében lelkiismeretesen leírta és nyilvántartotta z előkelő nemzetségek és családok leszármazási rendjét. A Rákóczi-ház legfrisebb sarjáról volt mit feljegyezni már világra jötte pillanatában. Így a bécsi Burgban is jól tudták, hogy olyan ősöknek az ivadéka, akik a megelőző két-három emberöltő idején a nemzeti függetlenség kivívására törekedve, gyakran kerültek szembe a Habsburg-hatalommal. Korán elhunyt apja a Wesselényi-féle főúri összeesküvésben vett részt, s csak az özvegy fejedelemasszony, Báthory Zsófia jezsuita kapcsolatai és 300 000 forint váltságdíj mentették meg a kivégzéstől; anyja, a hős Zrínyi Ilona három évig (1685-87) védte Munkács várát a császári csapatok ostromával szemben; mostoha apja élére állt az elégedetleneknek, és 1678-ban, török szövetségben, fegyveres fölkelést indított I. Lipót uralma ellen; nagyapja II. Rákóczi György és dédapja, I. Rákóczi György a fejedelmi székben védte Erdély függetlenségi hagyományait; anyai nagyapja, Zrínyi Péter és nagyanyjának öccse, Frangepán Ferenc 1671-ben Bécsújhelyen vérpadon fejezte be életét; nagyapja fivére, Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér, a nemzeti fölszabadulás teljes programját dolgozta ki.