Habsburg Ottó közéleti tevékenységéről [antikvár]

Pöcking, 1998. november hó. „ Hazánk jövőjére nézve döntő idő közepette állunk. Most kezdődtek a tárgyalások az Európai Unió teljes jogú tagságára nézve, és ennek elérését jelenleg - mint az Európai Unió megbízottja - fő feladatomnak tekintem, hiszen ez adhat nekünk békét és biztonságot. Bízzunk benne, hogy Isten segítségével mielőbb sikeresek leszünk." (Dr Habsburg Ottó levele e kötet szerzőjéhez) A szerző előszava Egy rendkívüli közéleti személyiség, sokoldalú egyéniség politikai munkásságának bemutatására kíván vállalkozni ez a kötet. A feladat bonyolultságát jelzi az a tény is, hogy Habsburg Ottó tevékenységét hallatlanul nehéz, mondhatnánk: lehetetlen a megszokott közéleti kategóriák bármelyikébe is besorolni. Természetesen 6 mindenekelőtt politikus, hiszen a politika iránti vonzalmát génjeiben örökölhette őseitől, akik csaknem hét évszázadon át az európai politika - akkori mércével: a világpolitika - meghatározói voltak. 0 maga így nyilatkozott erről Erich Feigl osztrák történésznek: „Köztudott, hogy családom már egy évezrede a politikában tevékenykedik. Ebből következően teljesen természetes, hogy már a kisgyermeknél felfedezhető a politika iránti érdeklődés.A közélet iránti vonzódásra késztették és késztetik korának mozgalmas eseményei, amelyeket nem csupán figyelmével követett és követ, hanem a maga módján és sajátos lehetőségeivel befolyásolni is igyekezett, illetve igyekszik korunk történéseit. Korunk egyik legnagyobb kaliberű politikusát tisztelhetjük személyében, aki a történelem hányattatásai, mélyreható, következmé-nyeiben esetenként tragikus változásai között, illetve azok után is elegáns biztonsággal, szilárdan megtalálta helyét a világban, konkrétabban Európa közepén - azok után is, hogy egyértelműen le kellett számolnia a családja és ifjúkori környezete által természetesen belénevelt trónigényeivel. Le kellett számolnia nagyon komolyan vett uralkodói aspirációival, a Duna medencéjének, esetleg annak egy részének, császári, illetve királyi jogara alatt történő egyesítésének tervével. Reális helyzetfelmérése, racionális gondolkodásmódja mellett minden bizonnyal mély és őszinte vallásosságának is szerepe volt a 11. világháború utáni viszonyok „zokszó nélküli" tudomásulvételében, új tevékenységi területe felismerésében, illetve kiépítésében. A trónigényéről történt hivatalos lemondása után is, hatalmi háttér hiányában is az európai közélet egyik legkitűnőbb ismerője, sőt formálója lett és maradt azután is, hogy előrehaladott kora következtében ma már nem tagja az Európa Parlamentnek. Napjainkban is olyan magas szinten műveli a politika művészetét, amire valóban kevesek, csak a legkiválóbbak képesek.