Isten tenyerén [antikvár]

1. A jel ¦lyt ¦ i - Úgy tudom, hogy - már felnőttkorában - volt nem is egy meghatározó transzcendens élménye Kérdezhetem róla? - Római katolikus hitben nevelkedtem, gyerekkoromban ministráltam, és katolikus hitben éltünk. Ez még az ötvenes években is így volt, legfeljebb nem vertük nagydobra. Ezt hívták annak idején „kettős nevelés"-nek: a szüleink mindig pontosan elmondták, hogy mit szabad mondani az iskolában és mit nem. De ha véleüenül elszóltuk magunkat, akkor sem volt probléma, mert a tanáraink is úgy gondolkodtak, mint a szüleink. (Érdekes, hogy a tanárok egy része -erre mostanában jöttem csak rá - úgy tanított bennünket, hogy elmondta az igazságot is, csak éppen sejtetőleg, úgy, hogy egy kisgyerek számára ne legyen teljesen érthető és reprodukálható.) Én mélyen hívő gyerek és fiatalember voltam, de egyvalami felfoghatatlan volt számomra, mégpedig Krisztus Jeltámadása. Képtelen voltam elképzelni, hogy ez hogyan volt lehetséges. A biológia és a kémia volt a kedvenc tárgyam, élettudományi egyetemre !ííVf'-ír l.líí:: 1. i; ' : ' i j V i; - ^ j ' ' ! I ¦ ! ¦ I • í 1 I i ¦ ¦ I ' f t ¦: i 1 , 1' 'i- y : 1 ' íl, 'íf'ííJ: ' .d / u < i Lr Wi