Jó bolondok ügyvédje [antikvár]

JÓKAI UTCA 15.Már néhány hónapja rendszeresen beszélgetünk, de csak most jutott eszembe, hogy az emlékirat, a visszaemlékezés mennyire hazudik, hiszen minden rossz szándék nélkül, de az ember rendre nem a legfontosabb dolgokat mondja el. És amikor befejezzük a napi penzumot, és elmész, akkor jut eszembe egy csomó dolog, amit el akartam mesélni. Meg az is átfutott rajtam, hogy szárazra beszéltem a torkom politikáról, magyarságról, külpolitikáról, de alig beszéltem a családomról, feleségemről, gyerekeimről. Képzeld el, amikor a rendszerváltáskor belehuppantam a politikába, tizennégy éves kamaszkölyköt hagytam itt, és amikor visszatértem, betöltötte a 34. évet. Miközben valakinek ezt a gyereket nevelni kellett és ö a feleségem volt. Persze a család, az otthon mindvégig kitörölhetetlenül ott lapult az agyamban, és amikor pénteken hazajöttem Bukarestből, első dolgom volt beesni az ágyba. Nincs még egy olyan isteni gyönyör, mint péntek este végignyúlni a saját ágyadban, legalább egy órára kikapcsolni az agyad. Életem legfontosabb eleme a család. Mégis, az eddigiekből pont ez maradt ki, a család.