Juan Francisco Manzano önéletírása [antikvár]

Volt könyvtári példány.
Manzano félvér rabszolga volt Kubában,a múlt század elején. A maga erejéből tanult meg írni-olvasni. Bámulatos, hogy az övéhez hasonló körülmények közt, egy nagyrészt írástudatlan társadalomban valaki az írásbeliségre törekszik, és más korokban, más tájakon kialakult eszmei, érzelmi és ízlésnormákhoz szabja az életét. Írása - amely azt mondja el, hogyan bánik vele és sorstársaival úrnője, egy kicsinyesen gonosz némber, és hogyan választja Manzano a lázadásnak azt az egyetlen módját, amely lehetséges neki, a szökést - az emberi fájdalom megrázó és kétségbevonhatatlan hitelességű bizonylata. A kiadást függelék egészíti ki: Manzano néhány verse és pártfogójához egy nagy kubai íróhoz, Domingo Delmontéhoz írt levelei, melyek egy frissen megismert és alig megemésztett kultúra nemes érzelemvilágát villantják fel egy állati lét szakadatlan megaláztatásai közt. A kötetet egykorú, illetve nem sokkal későbbi metszetek díszítik