Két világ [antikvár]

Részlet a könyvből IFJÚKORI ÁLMOK A tágas szoba megejtő csendjét csak az óra buzgó ketyegése és a sebesen iramló lúdtoll halk sercegése törte meg. A papiros fölé hajló sötét férfifej körvonalai élesen váltak ki az asztali lámpa sárga fényköréből. A sápadt arc kiszínesedett az alkotás lázában. A férfi a tollat hirtelen az asztalra dobta és a hamutálcán levő szivar után nyúlt. Visszalökte az öblös, kényelmes karosszéket és felállt. Nyúlánk alakja egész magasságában kiegyenesedett. Töprengve ment végig a szobán. Igen, még egyszer alaposan át kell gondolnia az egész jelenetet. Valóban, Ulrich von Hutten nemes alakja látszik a legalkalmasabbnak arra, hogy szószólója legyen mindama titkos terveinek és vágyainak, amelyek kora ifjúságától, eleinte ködösen, majd mostanában egyre világosabb sejtelmekben, nyugtalanító tanáraival állandó közelharcot folytatott. Hirtelen megállt a könyvekkel, röpiratokkal, értékes fóliánsokkal túlzsúfolt strófák bontakoznak ki benne. És büszkén gondolt azokra a keserűen-dacos napokra, amikor a lipcsei kereskedelmi iskolai szoba három falhoszszán, egészen a mennyezetig nyúló állványok egyike előtt. A hatalmas könyvtár az egész helyiségnek szigorúan tudományos jelleget adott. Az egyik íráskötegből vastag füzetet húzott elő. A kora februári este fáradt-szürkén lesett be az ablakon. A férfi visszalépett a lámpa fénykörébe.