Kossuth Lajos [antikvár]

Részlet a könyvből:Magyarország 1802-benA jobbágySzántóföld, legelők... Zsíros barna föld, óriási tagokban kihasználatlanul, bérbeadva örmény göblyösgazdáknak birkatenyésztésre: végeláthatatlan legelők, egykedvű állatokkal, rongyos, mindig-éhes emberekkel. Ez a nagybirtok... Jobbágytelkek. Az egész jobbágytelek 16-20 hold, ha rossz a föld 24, de az egész telek ritka. Nagyobbára fél és negyedtelken él a sokgyermekes, szapora jobbágy, öregszülők, szülők, gyermekek, harminc-negyven lélek néhány hold földön. A termés kilencede a földesúré, egytized a papé, hetenként két napon át ingyen dolgoznak uruknak, az 104 nap évenként, de a földesúr egyfolytában is kívánhatja a robotot, sőt behajthatja a jövő esztendeit is. Baromfit, tojást kell vinniök az udvarházba s ha a földesúr gyermekei házasságot kötnek, külön ajándékot fizetnek. A jobbágy adózik telkenként és portánként, ez a kincstári adó; belőle préselik ki minden évben a megyék pénztárába folyó hatalmas összegeket, ők viselik a megyei élet költségeit, a hatalmas alispán négyes fogatjától kezdve a hajdúk cifrasujtásos öltönyéig, zsinóros nadrágjáig, ötsoros gombjáig; az ő pénzükből készült a büszke megyeháza s a deres, melyen véresre botozzák őket.