Leónidasz a végvidéken - Zrínyi Miklós (1508-1566) [antikvár]

„A halikarnasszoszi Hérodotosz a következőkben foglalja össze történeti kutatásainak eredményeit, hogy az emberek között megesett dolgok az idők folyamán feledésbe ne merüljenek, és ne vesszen el nyomtalanul azoknak a nagy és csodálatra méltó cselekedeteknek az emléke, amelyeket részben a hellének, részben a barbárok vittek véghez, sem az, hogy milyen okok késztették őket a háborúra egymás ellen." 1566 szeptemberében néhány nap különbséggel halt meg kánuni (1.) Szulejmán szultán és gróf Zrínyi Miklós a Magyar Királyság középső területén fekvő Szigetvár falai alatt. Az esemény a korabeli nyilvánosság szemében szinte azonnal világszenzációvá vált. A szultáni hadjárat céljáról ugyanis számos rémhír keringett Európában, és az emberek attól féltek, hogy a padisah ezúttal a Rajna vizében fogja megitatni a lovát. így érthetően óriási megkönnyebbüléssel értesültek a rettegett szultán haláláról, és ez ráirányította a figyelmet a Szigetvárt védő Zrínyi Mikósra is, aki a vár feladása helyett inkább a biztos halált jelentő kirohanást választotta. Zrínyi halálát az egyetlen szemtanú, Ferenac Crnko beszámolójából készült latin, német és olasz fordításokból néhány éven belül megismerte a művelt nyugati közvélemény, a dalmát származású Brne Karnarutic pedig egy szintén elterjedt hősi eposzt írt Szigetvár elestéről. A 17. század közepén a szigetvári hős dédunokája, a magyar történelem nem kevésbé jelentős alakja, a hadvezérként, politikusként és költőként is elhíresült Zrínyi Miklós szintén emléket állított ősének. Szigeti veszedelem című eposzában a szigeti