Bővebb ismertető
Újra sorsdöntő napokat él nemzetünk, mikor élet és halál titokzatos arcába mered tekintetünk. Nem szokatlan napok az ilyenek történetünkben. Legjobbjaink számtalanszor átélték már, s mindig világos fejjel, hideg ésszel igyekeztek fölmérni a feladatokat, melyek előtt állottak. Tanúbizonysága kíván lenni ennek ez a kötet, melyben az ő vallomásaik közül szedtünk össze egyet-mást a magyar sorsról, a magyar életről, jellemről és hivatásról. Alig van a mai időnek olyan kérdése, amelyre ne találnánk már náluk feleletet. Nem árt, ha zűrzavaros napjainkban hozzájuk fordulunk. Nincs megnyilatkozásaiknál jobb politikai olvasókönyv, mert a politika a nemzeti önismeretben meglátott idea cselekvésre fordult alakja. A holnap homálya biztatóbb lesz gondolataik fényénél, s az eszmék zavarában ma is megmutatják, merre vezet a magyar önismeret és magyar jövendő útja.
Régen elfelejtett, de ma is élő és időszerű igazságokra akarnak tehát rávezetni az itt összegyűjtött szemelvények. A sietős olvasónak, aki nem ér rá régi írások vaskos köteteiben lapozni, azzal adjuk át: vedd és olvasd, magadról és a te problémáidról szólnak hozzád régmúlt igaz magyarok !
Arany János (Nagyszalonta, 1817. március 2. – Budapest, 1882. október 22.)
Magyar költő, tanár, újságíró, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára. A magyar irodalom egyik legismertebb és egyik legjelentősebb alakja. A legnagyobb magyar balladaköltő, ezért nevezték a ballada Shakespeare-jének, vállalt hivatala miatt a szalontai nótáriusnak, de szülővárosában – vélhetően természete miatt – a hallgati ember titulussal is illették. Fordításai közül kiemelkednek Shakespeare-fordításai.
Szegény református családba született. Szüleinek késői gyermeke volt, akik féltő gonddal nevelték, hiszen a tüdőbaj miatt kilenc testvére közül nyolcat előtte elvesztettek. Ő azonban igazi csodagyerek volt, már tizennégy éves korában segédtanítói állást tudott vállalni, és támogatta idősödő szüleit. Az anyagi javakban nem dúskáló családi háttér ellenére olyan nagy és sokoldalú szellemi műveltségre tett szert, hogy felnőtt korára a latin, a görög, a német, az angol és a francia irodalom remekeit eredetiben olvasta, és jelentős fordítói munkát is végzett. Ő a magyar nyelv egyik legnagyobb ismerője, és ehhez mérten páratlanul gazdag szókinccsel rendelkezett. Pusztán kisebb költeményeiben mintegy 23 ezer szót, illetve 16 ezer egyedi szótövet használt.
Irodalmi pályafutása 1845-ben Az elveszett alkotmány című szatirikus eposszal indult, de igazán ismertté az 1846-ban készült elbeszélő költeménye, a Toldi tette. Már pályája kezdetén is foglalkozott a közélettel, és politikai tárgyú cikkeket írt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban nemzetőrként vett részt, majd a Szemere Bertalan által vezetett belügyminisztériumban volt fogalmazó. A bukást követően egy ideig bujdosott, ám végül elkerülte a megtorlást, és Nagykőrösre költözött, ahol 1851 és 1860 között tanári állást tudott vállalni.
Az élete teljesen megváltozott, amikor a Kisfaludy Társaság igazgatójává választotta, és Pestre költözött. A kiegyezés idején a magyar irodalmi és a politikai élet kiemelkedő és meghatározó képviselője. Irodalmi munkássága kihatott a talán addig kevésbé ismert történelmi szereplők ismertségére is, hiszen a műveiben megformált alakok közül több neki köszönhetően vált igazán halhatatlanná. Petőfi Sándor kortársa és barátja is volt egyben. Költészetükben nagy különbség, hogy a gyorsan érő és rövid életű Petőfivel szemben az övé lassabban bontakozott ki. Halála is összeköti őket, hiszen a már egyébként is gyengélkedő népi költőfejedelem 1882. október 15-én egy Petőfi-szobor-avatáson fázott meg, és az azt követő tüdőgyulladásban hunyt el 65 éves korában.