Nagy Imre [antikvár]

PRO DOMO Ez az élettörténeti kronológia több, mint kétszáz oldalon, mintegy nyolcszáz felvett adatot tartalmaz. Az adatok természetesen szélesebb kört ölelnek fel annál, mint amennyit a szűken vehető életrajz megkívánna. A szerkesztői szándék az volt, hogy az életrajzi történéseket beleillessze azoknak a külső és belső folyamatoknak a menetébe, amelyek közvetlenül, vagy közvetve meghatározták, objektíve, vagy szubjektíve befolyásolták Nagy Imrét, annak az embernek az életét és tevékenységét, aki a nemzeti, illetve a nemzetközi munkásmozgalom-történetben államvezetőként, kormányfőként 1957-ig egyedüliként jutott el a marxizmus-leninizmus, a sztálinizmus hithűségétől való elszakadásig, a sajátosan magyar szocializmus, a független, szabad és demokratikus Magyarország gondolatáig, s megteremtésének forradalmi kísérletéig. Az életével fizetett érte. A kötet száraz tényközléseinek - az 1896-1944 közötti önéletrajzi, az 1945-1948, az 1949-1952, az 1953-1955 közötti fejezeti időszakokat, végül az 1956-os fölkelést és forradalmat, majd a bűntető megtorlást feldolgozó rendezett adathalmaza a gondolkodó olvasót olyan életközelségbe akarja vinni a történelemhez, hogy saját maga ítélhesse meg a korabeli folyamatokat, ugyanakkor érdeklődés is támadhat benne további megismerések iránt. A könyv célja csupán ennyi: nem több és nem kevesebb. E célt szolgálják a kötet második felében található dokumentummellékletek is, amelyek így és eddig még nem kerültek nyilvánosság elé. A dokumentum-mellékletek sorát Nagy Imre: A magyar nép védelmében című, legelső magyar nyelvű, 1957-es évszámmal jelzett brüsszeli kiadásából készített kompiláció nyitja meg. A tanulmányok részleteiből szerkesztett szövegmontázst nem szakítottuk meg külön forrásjelzésekkel. A további dokumentum-mellékletek - csaknem teljességükben -az Új Magyar Központi Levéltárban XX-5-h jelzés alatt elhelyezett, „Nagy Imre és társai büntetőügye" összefoglaló című anyagból készültek, amelyek az utóbbi időben váltak kutathatóvá és amelyeknek teljes jegyzékét a dokumentum-mellékletben közzé is tesszük. A szerző-szerkesztő, valamint a Kiadó nem mulaszthatja el, hogy itt köszönetet ne mondjon a Levéltár munkatársainak a kutatómunkához nyújtott nagyértékű segítségükért.