Nagy Károly és kora [antikvár]

Károly, a középkori keresztény Európa első császára legendákkal és valóságos vonásokkal felruházott alakja napjainkban is él a történeti tudatban. Hódítóként, a keresztény hit harcosaként, a keresztény népek egyesítőjeként és nem utolsó sorban törvényalkotóként, már életében kiérdemelte a "Nagy" jelzőt. I. Hadrianus pápa "Magnus"-nak tisztelte, mellyel Nagy-Constantinus császárhoz kívánta hasonlítani. Az utókorra első és legjelentősebb történetírója, Einhard (kb. 770-840) hagyta a Carolus Magnus nevet. Az előkelő keleti frank családból származó kiváló tudós és történetíró, Károly kortársa volt. A híres fuldai apátságban szerzett műveltségével került a császár közvetlen környezetébe. A "Vita Caroli Magni"-t (Nagy Károly élete) az uralkodó halála után, 830 körül írta, s másolatai rövid idő alatt közismertté váltak. Einhard volt az első "szépítője" Károly tetteinek. A Karoling "reneszánsz" hatására a nagy római császárok utódjaként, a keresztény népek atyjaként és bölcs kormányzóként ábrázolta. Emlékezetében a császár "jóságos" hódító volt, aki megvédte népét az ellenségtől és megbüntette a hitszegőket. Ugyanakkor Károly életét viszonylag tényszerűen írta le, mítoszoktól és legendáktól mentesen. Einhard még nem alakította önkényesen a múlt eseményeit. E tekintetben nem tért el lényegesen a Karolingok hivatalos udvari krónikájától, a frank birodalmi évkönyvektől (Annales regni Francorum).