Napoleon [antikvár]

Közel kétszázezer kötetre rúgó bibliotékát írtak össze Napoleon hősi históriájáról. Alig van a világnak olyan nyelve, amelyen könyvet nyomtatnak és amelyen valamely tudós, regényíró, vagy színpadi szerző Napoleon alakját a hódolat, a gúny, vagy a gyűlölet mintázófájával meg ne formázta volna. Alig van egy is a kétszázezer mű közül, mely elfogultság nélkül, az objektív tudomány szempontjai szerint próbálta volna megállapítani a nagy korzikai kalandor történelmi szerepét. Voltak történetírók, akik Napoleont a touloni győztes csata napjától kezdve Szent Ilonáig úgy magyarázzák, mint az emberi haladás harcosát, aki a császári koronát is azért vállalta csupán, hogy hadaival könnyebben törhessen utat a polgári szabadságjogoknak a keleteurópai feudális monarchiákban. Legtöbben a tradicionális rend, a kultúra, a keresztény civilizáció megmentőjét ünnepli benne "a forradalom barbár pusztításaival szemben". Hosszú és fölösleges dolog volna elsorolni a botorság és tudatlanság változatos és szörnyű tömegét, mely a különböző akadémiák és egyéb szent intézmények nevében a napoleoni époszt az örökkévalóság firmamentumára festi...