Napoleon [antikvár]

Részlet: Mikor 1768-ban XV. Lajos Korzikát egyesítette a királysággal, sejthette-e, hogy a következő esztendőben új dinasztia alapítója jő a világra új szerzeményében? Hát ha a bekebeleztetés nem történik meg? Nagy számmal voltak Franciaországban, akiknek Korzika nem kellett, mert fölöslegesnek és terhesnek tartották. Ha az ő álláspontjuk érvényesül, a sziget az angolok kezére jut. Vagy pedig Paolival az élén független Korzika jön létre. Vájjon mi lett volna ebben az esetben Napoleon sorsa? Élete homályban marad, az érdekcsoportok versengése közepette, minden vagyona néhány olajfa, néhány láb szőlő. Talán hozzájut egy-két szerény és tisztes hivatalhoz, mint Ramolino nagyapja, aki az utak és hidak felügyelője volt a génuai köztársaságnál. Az angolok? Még az sem bizonyos, hogy egyenruhát húznak a fiatal benszülöttre. Arra meg, hogy kardját idegen ország szolgálatába állítsa, katonai nevelésre lett volna szüksége. Ugyan hogyan tett volna szert rá? Franciaország nélkül lángelméje nem tárul fel. A bekebelezés volt első nagy szerencséje, mert Korzika elég liberális, bízó és nagylelkű nemzettel egyesült, amely újdonsült franciáknak is kitárta legjobb iskolái kapuit. Ráadásul ez az ország éppen akkor borul fel, amikor a fiatal ajaccioi húsz esztendős lesz. És a hatalmas zűrzavar a szerencse soha nem álmodott esélyeit szórja a tehetséges emberekre.