Napoleon élete I-II. [antikvár]

Részlet:Gyermekkora (1769-1779)"A Bonaparte nemzettség genealógiájának kutatása nem egyéb, mint gyerekes, üres játék. Nagyon könnyű megfelelni arra a kérdésre, mikor kezdődött ez a nemzetség: Brumaire 18-án. Hogy lehet valakinek olyan csekély érzéke az iránt, mit kíván az illendőség és a császár iránt kijáró tisztelet, hogy bármily csekély fontosságot is tulajdonít a császár őseinek? Mint katona, polgár és uralkodó egyaránt, mindent kardjának és népe hozzávaló szeretetének köszönhet." Ez a megjegyzés, amelyet nyilván maga Napoleon sugalmazott, 1805. Messidor 25-én (július 14.) jelent meg a hivatalos lapban, a Moniteurben, fél évvel a koronázás után. "Így beszél egy nagy ember!" kiáltott fel ez alkalomból egy hölgy, egyik elmés tisztelője. "Soha egyetlen pillantást se vetettem családi papírjainkba; minden efféle írásunk a mi családi genealógusunknak, József testvéremnek a kezében szokott lenni", mondta a császár maga nevetve. "Azok közé tartozom, akik mindent maguknak köszönhetnek, őseiknek semmit - Qui sont tout par eux memes et rien par leurs aieux."