Bővebb ismertető
Áll a sudár fenyő, élettől duzzadó erdőben a domb oldalán a síkon, vagy magos hegyek meredek lejtőin. Jön az ember, kérhetetlenül kivágja, összeaprítja, megfőzi és lesz belőle papír. Érnek olajbogyók a fán, örülnek a napsugárnak és a dél örökösen kéklő egének: jön az ember, leszaggatja, kipréseli, összevegyíti élő fák füstjének kormával és megvan a nyomdafesték.