Rákóczi emlékkönyv I-II. [antikvár]

Rákóczi alakja nemcsak a multból kivetülő kép, hanem korszerű eszméket keltő egyéniség is. A vele foglalkozó ezért emlékező kegyeleten kívül meglátásokban, életre ható erőkben is gyarapszik. A történelembe merülő figyelem mindenekelőtt ráirányul arra a tragédiára, mely Rákóczi mozgalmát megmagyarázza és letöri: a császár és Magyarország viszonyának megnemértésére. Sokan elfeledik, hogy Magyarországot a török uralom alól felszabadították, és nem tudott felszabadulni a maga erejéből, mert a sok küzdelem felaprózta és kimerítette erejét. Az évszázados fejlődés sodra Nyugatra utalta a magyarságot, mely csak a császárság által a nyugati történelembe kapcsolódva találhatta meg hivatását. Ezt a bekapcsolódást azonban végzetesen nehézzé tette a bécsi megnemértés, mely nem látta, hogy miért szorult rá Magyarország az idegen felszabadító erőre. Magyarország Zsigmond és Hunyadi János korától kezdve 300 éven át a Nyugat védelmében áldozta fel vérét és erejét. Eleven bástya volt, mely óvta Bécset. Bár országunk ezáltal a nyugati közösségnek eleven és áldozatos része volt, a felszabadítás után mégis úgy tekintették, mint elfoglalt területet, a helyett, hogy az értük szenvedett felszabadult szövetségest látták volna benne. A felszabadítást meg nem érdemelt elnyomás követte.