Raoul Wallenberg története [antikvár]

Raoul Wallenberg emléke Moszkvába hurcolták, ahol eltüntette a nyers birodalmi erőszak, az emberi méltóság semmibe vétele. Tudjuk, hogy a börtön nyilvántartásából még a nyomát is - mint társáét, Langfelder Vilmosét -kitörölték, megsemmisítették. Gyilkosai máig hazudoznak, vagy inkább hallgatnak. Emiatt is fontosak Ingrid Carlberg kutatási eredményei és a Noran Libro Kiadó áldozata, amely révén a magyar olvasók új megközelítésben ismerhetik meg Wallenberg élet-miavét. A világ gyakran felidézi a svéd titkár alakját, tiszteli emlékét. Fájlalja vesztét, hiányolja a „hiányzó Embert". Sokan vallják, a humánum lovagja valahol máig itt van közöttünk. Vigyáz ránk, hisz a vészkorszak rettenetében is ezt tette. Budapesten, 1944-ben, a világ figyelő szeme volt. Égető szükség volt rá. A tönkretett, kirabolt országban emberszörnyek vigalma, orgiája zajlott. A sárga csillaggal megjelölt házakban, a zsúfolt, szörnyű gettókban a halál tanyáit alakították ki. A budapesti zsidóságra soha nem tapasztalt megaláztatás, szennyáradat, a legsúlyosabb megpróbáltatások özöne zúdult. A veszedelem az utcákra, terekre telepedett. A zabolázatlan, gyilkos indulatoknak tömegek estek áldozatul. Az egyenruhás fegyveresek és a mögéjük bújt, hosszú évek óta uszító, „fajvédelmet" hirdető politikusok örömtáncot járhattak. Betakaríthatták az ordas eszmék termését. Megtehették, mert a barbarizmus, a szinte naponta gerjesztett kirekesztés, megbélyegzés és teljes kifosztás - a gyűlölettel teli folyamat nem állt meg. Duna-parti sorakoztatá-sokhoz, puskatűzhöz, emberirtáshoz vezetett. Az emberséget, a becsületet őrző, azt fel nem adó tisztességes polgárok, a semleges országok budapesti követségeinek diplomatái alig értették, mindez hogyan történt. Mi zajlik itt, miként lehetséges, hogy a magyar fővárosban, a még nyilas kézen lévő országrészeken magyarok irtanak magyarokat?