Robespierre [antikvár]

Hajnali két órakor egy szál deszkán viszik a Tuileriákba. Tizenöt lépcső fölfelé, - a sebesült félig szétzúzott koponyájában a hordágyvivők minden lépése egy-egy kalapácsütés - azután balfelé be a jóléti bizottság előszobájába. A tágas terem hét ablaka az éjsötéten ringó kertre nyílik. Azelőtt a királyné lakosztályához tartozott, a mennyezetfestmény - az avignoni Mignard alkotása - oszlopok és rózsálló felhők közt mosolygó Apollót ábrázol, amint éppen Minerva istennőt és kíséretét, a Négy Világrészt fogadja. A néhány keskeny aranyléccel tagolt falak piszkos-fehér felületét meleg sárga színárnyalattal festi meg a gyertyák gyér világa. Az ablakokon függöny nincs. Aki arcát az ablaktáblákhoz szorítja, esőáztatta fákat lát és iramló felhők mögül kicsillanó, nyugtalan nyári csillagokat. A kerti utak már megszáradtak és párolognak. Mert az éjszaka forró. Éjfél felé vihar tört ki Párizs fölött s langyos esővel árasztotta el az utcákat, de enyhülést alig hozott. A kánikulai hőség kiszárítja a kutakat, a virágokat elhervasztja, megposhasztja a pohárszékben az ennivalót, ajtót, bútort repeszt és elrabolja az emberek éjszakai nyugodalmát.