Schőnherz Zoltán [antikvár]

Részlet a könyvből: "...De a fasiszta magyar kormány félt Rákosi Mátyástól, még akkor is, amikor többezer kilométerre volt, félt a kommunistáktól és ezért döntő lépésre határozta el magát: végleg le akart számolni velük és a fasisztaellenes népi erőkkel. Spiclik, provokátorok újabb tömegei furakodtak a munkásosztály soraiba, hogy a rendőrség kezére adják a kommunistákat... Ezer sebből vérzett a magyar nép, tízezrével hullottak az emberek a szörnyű háborúban, amelybe Hitler és Horthy hajszolta őket. Itthon a kaszárnyák pincéi, a katonai börtönök is zsúfolásig megteltek a békéért s az ország függetlenségéért harcoló kommunistákkal, forradalmi munkásokkal. 1942-ben a magyar »Gestapo« kezei közé került a Kommunisták Magyarországi Pártjának több vezetője, akiket a legkegyetlenebb módon kínoztak halálra. Agyonverték Rózsa Ferencet, az illegális Szabad Nép szerkesztőjét, kivégezték Borkanyuk Alexát, a kárpát-ukrajnai munkásmozgalom hősét. Tömegével ítélték súlyos börtönre és halálra az elvtársakat, közöttük Schőnherz Zoltánt, a Kommunisták Magyarországi Pártjának akkori titkárát. 1942 október 9-én kora reggel az udvaron felsorakozó katonák nehéz lépteinek zaja verte fel a margitkörúti katonai fogház nyomasztó csendjét. A hatalmát féltő burzsoázia fasiszta vérbírósága kivégzésre készült. Schönherz Zoltán, a Kommunisták Magyarországi Pártjának félelmet nem ismerő katonája volt a soronkövetkező áldozat. Meggyőződése sziklaszilárd volt, a párt távollevő vezérének útmutatásait a legnagyobb megpróbáltatás pillanataiban sem tévesztette szem elől. »A magyar munkások és parasztok soha nem felejtenek el« - mondta neki egyik rabtársa kivégzése előtt. »Kihagytad az értelmiséget« - emlékeztette elvtársát Schőnherz Zoltán a párt tanítására."